2010. augusztus 14., szombat

Nekem az eszem és a szívem már beszélőviszonyban sincs...


Balcsit otthagyni kicsit fájt.Otthagytam egy darabkát.Igazából varázslatos volt maga, a fürdés, az idő, a természet.Ott valahogy még a madarak hangja is szebben szólt.Hiába volt, dögunalom néha, most úgy visszavágyok.Volt időm gondolkodni erről-arról.Mikor este kihúztam a teraszra, a holdfénybe és a sok dög szúnyog agyoncsipkedett:'DD
Jártunk rosszabb időbe Siófokon.Hát tavalyhoz képest más volt.Valahogy inkább menekültem a nagy tömegtől meg a soksok árustól.
Utolsó éjszaka talán a legvarázslatosabb volt az összes közül.Hullócsillagok.: )
Ugy amíg kint telefonáltam meg feküdtem olyan 5-öt láttam. A sok bámulástól egy idő után olyan volt, mintha rám szakadna az a sok csillag..Mindenre gondoltam, mivel azt tartják, ha látsz egy hullócsillagot kívánj és az valóra válik.Egy kívánságom volt az összesnél.

-Ez pedig sohasem fog valóra válni: )
"Ha elbúcsúzunk valakitől, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk- az emlékeinkben mélyen.."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése