... Aztán jöhet a dühöngő menekülés, a biztonság, a visszafogottság, ami csak illúzió, az illúziók világában.

Valami, valahol eltörött.
Na akkor depresszív hangulatomnak mai nap is csak volt valami oka.4-kor nagy nehezen lehunytam a szemem, fél 10-ig csak csak elaludtam.Aztán napközbe elvoltam, bementem Szemiékkel városba, lófráltunk.Nagy nehezen este lett.
Most pedig azon kapom magam, hogy sírok amit utálok..meg nézek magam elé.Semmit sem értek.
Tényleg én lennék a hibás?- Igaz, nem tudom milyen az ha valaki szerelemből szeret, és fura nekem.Néha nem tudom mit kezdjek vele, persze megőrjít ha nincs velem.Most pedig bámulok, nézem ahogy kicsúszik mindent, de csak ülök.Szép dolgokat nem tudok írni, semmi meghatót vagy költőit.Hát hiányzik belőlem valami.
Többet lehetetlen, hogy írjak mivel tökre szerencsétlennek érzem magam.
Aztán holnap meg kezdünk.Holnap csak erre fogok figyelni.Ami már a lényeg: ))(L)

Köszönöm a többieknek h próbáltak segíteni.

Bence.Ha akarod menj, nézd nem tarthatlak vissza nincs jogom.Azért tudnod kell, hogy senkivel nem voltam még együtt ennyit.Szeretlek, nagyon.(u)

Voltam önző és gyáva, olyan aki megfutamodik az érzéseitől. Nem mer szeretni, és nem is hagyja, hogy őt szeressék. De rájöttem, hogy ez az út nem vezet sehova.