Én amúgy felesleges dolognak tartom az álmodozást, de meg esik, hogy elkerülhetetlenül is ott kötök ki ahol nem kéne.Így volt ez ma is.Ellene nem tehettem semmit.A lényeg kurvára olyan ember után aki után végleg felesleges, hasztalan és időpocsékolás. Még is az kell..Csak az álomvilág mégse a valóság?!
Társaságutálatban szenvedek..: S?
Nah nincs kedvem irogatni.*
Folytatom ezt a semmiséget, mert nem látom értelmét újat kezdeni.
Akkor: A régi barátnőimet sorra elvesztem.Ennek már valami okának kell lennie.Tulajdonképp az ok úgy vélem én vagyok(nagy részbe.)1 éve még máshogy festettem.Igazából mondjuk úgy ilyen kis emoformán öltözködtem, ami így visszagondolva elég szörnyen festhetett.A viselkedésem meg a közelében sem volt a mostaninak, tökre reálisan láttam a világot, imádtam meghallgatni az embereket, megismerni őket és egy csomó újat felfedezni.Senkit nem néztem le türelmes voltam, nah meg toleráns.Mára ennek nyoma sincs.Egy felszínes,képmutató kis senki lettem aki tulajdonképp nem találja a helyét a világban.Már tökre nem tudom kivagyok, mit akarok.Olyan nehéz önmagunknak lenni ilyen esetben.Nem, nem a pasik érdekelnek, hogy mit gondolnak rólam?- Az sem. Az, hogy én mit gondolok magamról, meg akiknek a véleményére adok.Tök sablonszöveg, de erre most jöttem rá, most hogy valaki megint a 'hátamba szúrta a kést'.
Hiányzik az ami volt ott és akkor. :/: S ( Ez most nem az életre vonatkozóan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése