2010. május 3., hétfő

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.

Jónapot új élet: D! Azért be kell vallanom nem volt olyan nehéz, egy darabig: S A karrierem felfelé ível, már amit a suli alatt értünk: D Matekdoga 5 , töri 5 , irodalomból is két 5, így nem olyan nehéz: ) Jaa beletemetem magam a tanulásba, meg az edzésbe, de jó is így; ) Edzés nem volt rossz, addig míg félre nem léptem a rossz bokámmal és páff.Frankó, nem tudom milesz vele, mert iszonyúan fáj, de valószínűleg holnap már edzésen leszek.=D
Csak a kezem is fáj de az másért: / Azt hagyjuk: )
Mikor szembesültem ma is az arcával, a szemével már nem gondoltam semmire.Már nem éreztem sok mindent, pusztán egy tompa fájdalmat és ürességet.Ez szépen hangzott: ) Csak végignéztem megint rajt, mint oly sokszor és rájöttem ismét mit vesztettem, de már a fájdalom enyhült.A baj, hogy őt sohasem felejtem.: /


"Elveszíteni valakit… Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése