"...és itt van megint az egyetlen ember is, akit szeret, és valami furcsa módon mégsem ugyanaz már ő sem,.."

Nincs mit mesélnem..Anyuékkal 1 hét után kibékültünk végre.Idegölő volt ez a sok veszekedés, ami majdnemhogy 95 százalékba miattam volt, de jöhet az újabb.Tegnap elmentünk Pizzibe rég voltunk partyzni, meg hétvégéken ugyis meccsek lesznek.Egy a baj, hogy valaki ellopta a táskám..Nem lenne baj mert az pótolható, de benne volt a telefonom.Szentég, az egyetlen dolog amit elnem engednék egy napra sem, hiszen minden emlékem, szeretett dolgom benne van.+ az a kedvenc kardim amit még anyuéktól kaptam és egyszerűen imádtam.De mért pont én?? Mért engem akartok még jobban megbüntetni?.Mikor lesz már jobb végre?.
Mióta kicsi emberként egyedül vagyok a nagyvilágban, nem történt semmi jó..igen mióta nincs velem.: /
Tegnap túlzásba is vittem, azt hittem így jobb lesz.Oltárit tévedtem, mert vagy 10szer rosszabb lett és el is tűnt mindenem amik tárgyi dolgok.
én nem vagyok képes így létezni, utálom... meg akarok dögleni..nem bírom ezt az egészet már.
könyörgöm segítsen valaki: //////