Tegnap elég szarrá sikeredett.Vagyis a szar olyan érdekes szó rá,inkább felejtős.A hülyeség megint győzött és elmentem Falco meccsre, amit ugynézem nem kellett volna.Persze nem úsztam meg, hogy találkozzak (itt xy-nal)Aztán meg szinte bámulhattam végig, mert egy karnyújtásnyira volt tőlem.Ez a karnyújtás bizony így csak annyinak tűnt, de köztünk ez egy árok volt.Egy mély és sötét árok.A múlt.Hazaérve kicsit átgondoltam, de megint csak nem találtam sem választ, se boldogságot..:/ Így folytattam az estém, meg most a reggelem és kitudja még meddig megy tovább ez a kör.
Kiderült, hogy mégsem olyan szerelmes belém, mint ahogy hittem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy tudom, hogy milyen, amikor olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és hogy ez hogy tud fájni belül, olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál és néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér és becsönget hozzád, és ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai lassan helyreállnák, és a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek lassan kezdenek elmosódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése