2010. február 19., péntek

Az embernek eljön az a pont az életében, amikor rájön, mindent, amit addig hitt, csak belenevelték. Ritka az, aki tudja, ki ő valójában.

Eltelt egy ujjabb jelentéktelen, értéktelen hét. Mennek a napok de tök ugyanúgy. A suliba szarrá szivatnak. Ahogy csak tudják lehuzzák a jegyem csak mert kevesebb időm van tanulni mint egy átlag gyereknek.Most normálisak ezek a felnőttek? Komolyan.Amugy egy elit szar iskolába járok, ami valójában nem elit csak mindenki úgy viselkedik bent.A sok stréber aki magol, és azon versenyeznek kinek van több 5-e.Kérem szépen aki sportol az most akkor dögöjjön meg.Csak azért is vegyünk el 2 pontot nemár, hogy 5-ös legyen neki.Köszönöm szépen a sok agyonművelt 10 diplomás embernek.
Persze anyuék elvárják, hogy 4.8-nál lejjebb ne menjen az átlagom. Ideges vagyok már. Egyszerűen nem értem az embert nem a jegyei alapján becsülik meg.: /


Egy másik téma: Nagyon hiányzol ... : ) :///
Hát igen mikor elér a kritkus pont.Vagyis mikor meglátod azt a bizonyos embert és még a lábad is beleremeg. Mikor érzed hogy nagyon hiányzik.Áhh ez még olyan új és furcsa nekem:)
De hiányziiik nagyonnagyon..: ( Azthiszem elért a hisztii: D


Egy kis művelődés: ):

A fénykép ahol a karodban fogsz, és minden olyan szép, sejtem, érzem, és talán tudom is már hogy egy hamis álomkép. Talán lehetne rosszabb, annyira nem vagyok egyedül, mint a cigányzenész ki az aluljáróban magának hegedül. Nyugodt vagyok, megingathatatlan, mint egy rossz emlék, bár néha kicsúszik minden a talpam alól, s eltűnik a kép. Tudom, hogy lehetne jobb is, lehetnék például boldogabb, hogyha megtanulnám hogy lehetnél kevésbé fontosabb...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése