Játszom a kemény csajt, akit nem érdekel senki, mégis akár egy szó képes romba dönteni az álmaim..

Gondoljátok át ti is a fenti idézetet, mert én átgondoltam.Túlságosan igaz rám.Akiket a barátaimnak hívhatok, ők tudják a legjobban.Az igazság az, egyre pocsékabbul érzem magam.Már nem tudok úgy bőgni, mint tegnap.Csak elvagyok szótlanul, ha meg valaki olyat szól annak odaütök.Ma csak 5 embert ütöttem meg, mert a puszta jelenlétük is annyira idegesített.Pedig oké, eléggé agresszív ember vagyok,de ok nélkül senkinek nem csapkodok oda.Este már nagyon ki voltam borulva.Egyszerűen abba elfáradtam,hogy bőgtem.Reggel felkeltem, tükörbe néztem és majdnem helyből neki vágtam valamit.Vörös, karikás szemek, sápadt arc,szörnyű arckifejezés.Tettem-vettem, felöltöztem(meg kell jegyezni egy darab színes gönc nem volt rajtam,tiszta fekete ami nem jellemző)Elmentem suliba.Ott persze idegbetegség, ordibálás.Mikor ezt meguntam kivonultam zenét hallgatni.5. óra után eljöttem,Réka igaz hozzám társult,de tök jó lett ez így.Kicsit felejtettem.Aztán elmentünk kajálni-onnan meccsre.Nah szépen játszhattam mondhatom.Szörnyű volt, az eredményt nem boncolgatnám tovább.Utána edzés.Az már úgy-ahogy jobbra sikerült.Sőt mondhatnám a nap fénypontja volt.Tehát úgy nézett ki a kosárterápia ismét sikert akart.Igazából ez részemről eszméletlen tévedés volt.Mivel közbe is kavarogtak a fejemben a gondolatok.Sikerült azt hiszem mindent kiírnom magamból, de még mindig nagyon úgy érzem magam mint egy lábtörlő(részben jogosan.)
Szóóval ha ennek vége lesz istenemre mondom kegyetlen buliit csapok
: )


Addig is emésztek magamba.(Jobb esetbe pár hónap-rosszabbikba akár 1 év.)

Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani..