Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni: jól vagyok.

Azt hittem minden szép lesz, jó lesz. Tévedtem. Nehezebb, mint gondoltam.Nem arról van szó, hogy ne szeretnélek napról napra jobban, nem is arról, hogy ne kellennél napról napra jobban. Egyszerűen azt érzem, hogy neked nem kellek.Valami átmeneti állapotot hirdettél mikor velem összejöttél?!Nem bírom.Lehet csak velem van a baj, már a boldogságot sem tudom felfogni ami itt hever az orrom előtt. Kezemben is tudom tartani a boldogságot, ami te vagy/voltál.Annyi tervem volt, annyi álmom, annyit harcoltam érted és itt vagy meg vagy még is valami nem jó. Azt mondják csak egy átmeneti gödör, egy hullámvölgy ahonnan már csak felfelé vezet az út.Nagyon remélem.Miközben itt elmélkedek ezen, ugyanúgy hiányzol akár csak szinte mindennap.. Olyan jó hozzád odabújni, ha baj van megvigasztalsz, megértesz, olyan mintha a másik felem lennél.Csak neked mi vagyok én?..Persze, jó lenne belelátni annyi ember fejébe...Szombatig eldől mi lesz..Reménykedek benne, hogy minden a helyére kerül.: /

Szintia: )(L) mindig minden körülmények között...: )(L)