Hova lett a boldogság? Hova a sok álom? És ami nincsen már miért kell hogy fájjon?..

Tulajdonképpen nem értem magam,de valószínűleg a velem egykorúak is így vannak ezzel.Vagy még sem?Egy kicsi sem mindennapi eset vagyok.Nha mind1 a fáradságtól már alig látok.Anyum félt h nem kéne ennyit edzeni, meg a tanulások de nem tudom abbahagyni.Már megint aludnom kéne mert edzőmeccs lesz holnap.Csak várok valamire, hogy egy bizonyos ember szól, hogy valami jó történt.Valaki rájött.De ez nem fog megtörténni.Várom h valaki azzal keressen.'Találkozni akarna veled.' De ez álom.Egy nagyon buta álom.Vagyis annyira nem buta, csak nem azt kéne várnom, hogy más szóljon.Nekem kellene.: / Félek.Rettenetesen félek.Pedig ő is ember.Csak nem tudom mit érez?.Az egyszerű ember azt mondja "próba-szerencse" Valahogy mégsem vagyok olyan egyszerű ember:o
Itt van az orrom előtt szinte mindennap látom.Mégis csak távolról szemlélem.Ahogy mosolyog,sétál,néz ki a fejéből. Távolról.
Hát holnap akkor edzőmeccs. : )
Jólesett leírni. Az álmaim.

Láttam szemeiben a nap csillanását, de mikor újra belenéztem eleredt az eső..